Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

* fejlődünk, ezerrel! :)		2012.06.03. 21:47
Igen-igen, megint lusta voltam .. elnézést. Na de az új designnal együtt egy új bejegyzés ír megírásra kerül. Mostanság Rudipacim földről nagyon szépen kezdi összeszedni magát, bár hátról sem panaszkodhatom (igaz, vannak néha még dilis lovaglások, amikor rohan és nem figyel, de ennyiben ki is merül). Földről viszont totális mértékben elégedett vagyok vele :) Egyik héten oktatómmal csináltunk egy parellis órát, aholis megtanultuk (illetve megtanultam), hogyan kérhetek többet a lovamtól. Nos, a kulcsszó az élénkség, és határozottság. Tökéletes példa rá a Parelli 7 játékából ismert elöl hajtós játék. 1,5 évig csak lépdeltünk keresztbe, nagyon cukin helyesen, de közel sem ez volt a maximum. A maximumot (a mostani állás szerint) azzal értük el, hogy Rudilovam ugrálva rakja arrébb az elejét, engem leginkább a lépésben piruettre emlékeztet, és ezt mások is így gondolják :D Nagyon jó kis feladat. Namost, ezzel együtt, hogy élénkebbek lettünk, a többi feladat is felfrissült. Az oldalazás már ügetésben is megy. Csak 2-3 ügető lépés, de már ez is bőven elég a piciócától. A hátralépés ugyanez. Már nem csak slattyog, hanem élénken megy hátra. Annyira nagyon büszke vagyok rá, hogy nagyon :) A következő aminek a napokban megint nagyon örültem, a fektetéses téma. Ugyanis volt egy kis problémánk vele, mégpedig az, hogy nem maradt lent, így szüneteltettük is jó időre a próbálkozást, csak hemperegni vittem fel pályára és ennyi. Most nagyon úgy néz ki, hogy sikerül megoldani, azzal az egyszerű változtatással, hogy nem homokban, hanem fűben fekszünk le. Amíg én élvezem, hogy jajsikerül lent tartani, ő teletömi az okos buksiját egy kis legelészéssel, és élvezi a simizést. Hátról is egész szépen kezd dolgozni, mind kantárral, mind kötőfékkel. Kantárral az elengedett mozgáson dolgozunk, kötőfékkel pedig a répabotos lovagláson. Nagyon vicces, főleg mikor a ló hirtelen irányt vált (teljesen jogosan, én kértem tőle), akkor fent kéne maradni. Már volt rá példa, hogy majdnem leborultam :D Összefoglalóként annyit, hogy nagyon nagyon nagyon büszke vagyok rá :) Főleg ez az élénkebb megoldás tetszik, minden feladatra figyel, figyeli a következő jelet, hogy mi merre hogyan meddig, nagyon ügyes :)

* Saciló		2012.03.13. 19:54
Na hát ez a bejegyzés most nem Rudiról fog szólni, hanem egy másik lovacskáról, Sárilóról. Ő egy 16 éves sárga kisbériszerű kancácska, és olyan kis ... rózsaszín műköröm és szőke haj típus :D Ettől függetlenül, nagyon bírom. Vasárnap ki kellett hoznom, terápiás célból, mert korábban probléma volt a lábával, meghúzta talán, pontosan nem tudni. Mindenesetre még soha nem ültem rajta. Összekészítettem, mentünk is a fedelesbe, stbstb .. nos, tudni kell róla, hogy isssszonyú mértékben visszatart, csizmára nem reagál, pálcára is egy faroklegyintés a válasza. Nem akartam megerőltetni a lábát túlságosan, nem is ismertem, nem tudtam mit lehet mit nem, nem kértem tőle sokat. Az óra teljes visszatartásban telt, a végére azt hittem, megpunnyadok. Ma ismételten ki kellett hozni, ismételten terápiás célból, de ma már vágtázhattunk is. Igyekeztem úgy lovagolni, hogy neki is jó legyen, és én se punnyadjak ki az óra végére. És valami hihetetlen fantasztikus lett az eredménye. Az elején megintcsak tötyögött, de aztán kengyel nélküli lovaglásnál sikerült elég erős jelzéseket adni derékkal, hogy felébredt, és kimászott ebből a visszatartásból. A mozgása egyébként elég fura ennek a visszatartásnak a következtében ... na ez megváltozott, mintha nem is ő lenne alattam. Olyan nagyon kényelmes lett, csizma se kellett, elég volt a derék. Aztán egyszer túl finoman próbáltam fordítani, és kb. nekivezettem fedeles falának, persze megálltunk, de nem igazán értette. Na ott kicsit megingott a dolog, megint belement ebbe a seelőre-sehátra tötyögésbe, ahonnan ismételten sikerült kihozni. Eleinte azt hittem, hogy ennek soha nem lesz vége, és egy ilyen lovat én nem tudok felébreszteni és aktívabb mozgásra bírni. Megint pár erősebb jelzés derékkal, és mint akit kicseréltek :D Onnantól kezdve nagyon nagyon nagyon jó volt a lovaglás, nem tartott vissza, ment előre rendesen, a mozgása is álomkényelmes lett, egyszóval .. nincs rá szó :D Vágta előtt megpróbált bejönni pálya közepére, merthát ő miért vágtázzon. Utána már nem sikerült neki :D A vágtája is istenem. Szintúgy álom :D Nagyon kényelmesen vágtázik, viszonylag lassan, nagyon jó :D A pálya széle miatt se kellett veszekednünk, hajtani is többnyire elég volt derékkal, a csizma csak megerősítésre kellett néha, hogy igen, még mindig vágta van :D Aztán még nagypályán sétálgattunk és lejöttem vele. Ez a lovacska valami álom :D Egyéniség a javából, az biztos :D Na muszáj volt leírnom, mert ugrálni tudnék az örömtől, úgy feldobta a napomat Sárika, és előtte természetesen Rudika is :D Vele nagyrészt földről dolgoztam, csak picit ültem fel rá amíg átvettük a tötyögős feladatokat. Földről az oldalazást gyakoroljuk, de úgy, hogy előtte állok, és az én lábam mozgását kell követnie. Ugyanígy játszottunk futószárszerűt is, csak én egyhelyben "ügettem", "vágtáztam", és ő utánozott :D Nagyon nagyon nagyon jó napom volt :) Remélem még ülhetek néha Sárikán, nagyon élveztem a vele való munkát.

* ééés megint egy újabb post		2012.03.09. 21:56
Mivel ma nagyon jó napom volt, muszáj megosztanom veletek. Ma hála az égnek kivételesen délben végeztem a suliban, úgyhogy 2-re már lent is voltam a lovardában. Anikó jött is parellizni, amikor épp ki se látszottam a fekete ruhámból a fehér lószőrrel. Még beszélgettünk a kikötőnél miközben készítettem össze a lovacskámat, és mentünk is kivételesen a nagypályára. Az elején nagyon nagy vonalakban átvettük a 7 játékot, és ahol kellett, javítottunk, habár ebből már szerencsére kevés vol, konkrétra nem is emlékszem. És kaptuk az új feladatokat, amik segíthetik a továbbhaladásunkat, és amilyen vonalon mi tovább tudunk lépni, ez pedig az oldalazás és annak különféle lehetőségei, és a hajtós játékhoz kapcsolódóan is kaptunk újat. Jött a lovaglós rész. Átvettük a szokásos feladatokat, és itt is viszonylag új feladatokat sajátíthatunk el, amiket már tudunk, csak nem ily módon összerakva. Még pontosítottunk az ülésemen, mert helyenként nem a megfelelő jelzést adtam vele, és pl. a far elfordítása helyett oldalra kezdett lépni, teljesen jogosan, a csípő elhelyezkedésén a különbség érezhető volt. És egy újfajta lassítási módot is tanított, ami a nagypályán nem működött. Miért is? Mert a drága kicsi 4lábú szőrös turbópónimnak fölösleges energiája is volt, ígyhát az ügetésből hamarosan rendezetlen rohanás lett. Megpróbáltuk többször is, lépésben is, de általában kudarcba fulladt. 2-3× sikerült megcsinálni, de aztán egyre inkább kezdett pörögni, úgyhogy lesétáltunk a fedelesbe, és ott vágtáztunk, illetve száguldottunk jópár kört, mire sikerült kiadni a gőzt. Utána még 4-5× megcsináltam vele a lassítós, vagyis fejbekérős feladatot enyhített verzióban ahogyan kell. Egész ügyesen csinálta. Leszálltam róla, lenyergeltem, és elengedtem még. Hát még bőven volt energia benne, körbevágtázta a fedelest jónéhányszor, nekem mozdulnom sem kellett, úgy ment mint valami rakéta. Úgy a 10. kör után már kezdett fáradni, magamhoz hívtam, és még együtt rohangásztunk. Végre sikerült lazának maradni, feje leengedve, ásítozik, ez jó. Ma is megcsináltuk a hátsólábonpörgős feladatot, de még a nagypályán. Nekem is sikerült megértenem, hogy mit hogyan csináljak ahhoz, hogy ő csinálja azt a feladatot. Elvittem lócát karámba 4 körül, aztán 5 előtt 10 perccel megint kihoztam, ugyanis közös óra van. Ez az óra nagyon-nagyon-nagyon jól telt. Mostanság elég sokat olvasok könyveket a lovaglásról, de nem énpicipónim és hasonlók ... most konkrétan a LovasAkadémia könyvei közül a Jól képzett lovas-t olvasom, és terítéken van utána a Ne árts! és a Lókiképzés is. Már most sokat tanultam belőlük, többek között, hogy a kezemet ne szorítsam le. Hogy ez mennyit jelent, azt az ember nem is gondolná. Amíg általában leszorítottam a kezemet, mert úgy gondoltam így jó lesz, addig harc ment és szájtépés. Ugyan én magam lentről nem látom, de szerintem most van a szár és az alkar egy egyenesen. A zabla is valahogy annyira jól helyezkedik el a szájában, hogy nagyon finom jelzéseket is megért, és egy kis lovaglás után a tarkója is lazább, többször lerág, ami az elengedettség jele. Nos tudni kell róla, hogy nagyon kemény volt a szája, nagyon sokáig. Időszakok váltakoztak, hol fordult, hol nem, az utóbbi őszi és téli időben szinte alig lehetett fordítani, mindig a külső vállára esett és azon elvitt fordulatokban, ha egyáltalán befordult. Az utóbbi 1 hónapban figyeltem, hogy nagyon finom kézzel lovagoljam, és az utóbbi 1-2 hétben pedig a helyes kéztartásra is odafigyeltem, és lám, meglett az eredménye. A szája sokkal de sokkal puhább lett, mint volt, sokkal könnyebben lovagolhatók az átmenetek, és a fordulatoknál sincs az elvállazás, illetve csak nagyon minimális, ha van. Ma például bal kézen kiskörön már sikerült végre befelé állítva, meghajlítva kiskört lovagolni!!! Ilyet még sose láttam tőle, az érzés is teljesen más volt, nagyon nagyon jó érzés volt, hogy nem csak a nyaka illesztésénél törik meg, hanem tényleg meg van valamennyire hajolva, ha nem is teljesen és kiválóan. Úgyhogy nagyon büszke voltam rá :) A csoportos vágtánál, de a nagypályás vágtánál is (óra felétől a nagypályán önálló munka volt) annyira jól ment, egyik jármódban sem kellett komolyabb csizma vagy pálcasegítséget igénybe vennem, csak figyelmeztetés szinten. Vágtában elég volt a derék, és a belső csizma enyhe nyomása, ügetésben szinte egyáltalán nem kellett hajtani, nem rohant, de mégis nagyon kellemes és szerintem tempós ügetésben ment. Az ügetésfokozás is egész jóra sikerült, úgyhogy ma végtelenül meg voltam elégedve vele, és az utóbbi pár hétben is ugyanígy vagyok vele. Persze, van hogy felmérgesít, na de hát melyik ló nem? :D

* nyakmadzag, farsangi karüsszel		2012.03.08. 23:04
Következő postomnak lényege nem más, mint a nyakmadzag. Pár hete 2 alkalommal megint merészkedtem nyakmadzaggal lovagolni, és őszintén megvallva ... iszonyat jó. Ugyan még csak fedelesben lovagoltunk nyakmadzaggal, nagyon nagyon élveztük, ő is. A kötőféket is levettem róla, csak a madzag volt a nyakában. Először csak lépegettünk, állításokat csináltunk, eleje elfordítása, hátralépés, majd kicsit később az oldalazás is. Mindkét irányba tudjuk, ami egyszerűen csodálatos. Persze 3-4 oldallépés után elkezd elferdülni ha nincs kapcsolat a feje és a kezem között, de szerintem már épp elég szép eredmény ez is. Ügetgettünk is, és vágtáztunk is. Nagyköröket is vágtáztunk, és meglepő módon ez is sikerült, mégpedig nagyon szépen :) Elég a kötélnek egy kis nyomása, és már fordul. Természetesen ez nem mindig sikerül, mert ha nem figyel oda akkor nyomhatja akármi a nyakát, nem igazán zavarja, bár ezzel nem szokott sok probléma lenni, ha figyel ha nem, csinálja. De úgy fél óra után általában már elege van a lovaglásból, és akkor már csak a hiszti megy, úgyhogy nem is szoktam tovább erőltetni a kötőfékkel illetve nyakmadzaggal lovaglást. Lovaglások előtt azonban először mindig megfuttatom kicsit, akár futószáron, akár szabadon. Egy kis körjáték, amíg kitombolja magát, és utána jöhet a futkározás, amiben általában én jobban kifáradok. Nem fair .. A napokban sikerült rájönnünk, hogy hogyan is lehetne megcsinálni az általam már nagyon régóta kedvelt feladatot, mégpedig azt, hogy a ló a hátsó lábain állva ugrál jobbra, illetve balra, egyik lábáról a másikra. Persze még van mit finomítani és 10 esetből 2× sikerül, de legalább már tudom hogy merre mozduljak, hova nézzek és milyen testbeszédet alkalmazzak. Innen már könnyen jöhetne az ágaskodás, egyik alkalommal sikerült is, a hátsó lábain állt, ugyan nem magasan, de már nevezhető bébi-ágaskodásnak. Nos, ezt nem szeretném megtanítani neki, bármennyire is lenyűgöző látvány, nem éri meg. Éééés március 3-án volt egy farsangi háziverseny, amin felléptünk a dilis csapattal: Rebeka, Dorka, Bence és én. Egy zenés karüsszelt adtunk elő, a videóknál megtekinthető :) Nos, jól is sikerült és nem is, de azt hiszem 2,5 óra felkészüléstől többet nem is lehetne várni. A legnagyobb dolog az számomra, hogy Rudi valami fenomenálisan ügyes volt. Annyira de annyira büszke voltam/vagyok rá, hogy az valami hihetetlen. A próbákon félt a zenétől, elvállazott, stbstb, amikor pedig előadtuk a karüsszelt, mint valami kisangyal. Persze közben beleharapott a Roziba a kiéleződött érzelmek miatt, de nem ijedt meg, nem ugrott meg, nem ökörködött, teljesen kultúrált lovacska módjára viselkedett, pedig én voltam a legjobban befosva, hogy jó ég majd biztos tök ideges lesz és ugrálni fog és ajjajj. És nem így lett, úgyhogy utána hagytam is békén :D És hogy örüljünk a szél is fújt, mi pedig lónak voltunk beöltözve, tehát kreppapír sörény, kreppapír lófarok, amiket nagyon kellemesen fújt a szél, vágta közben méginkább, és attól se félt egyik se. Nagyon-nagyon-nagyon büszke vagyok rá mind a mai napig! Egyenlőre több új nincs, ha minden igaz holnap Anikóval parellizünk egyet, ideje újat tanulni, a saját ötleteink mellett.

* Parellis fejlődés		2012.02.07. 19:06
Nos hát fejlődünk, fejlődünk! Múlthét előtti pénteken megkíséreltem lócámmal a nyakmadzaggal lovaglást, ahogyan múlt vasárnap is. Nos, azt kell hogy mondjam, nagyon jó! Sokszor könnyebben megértettük egymást így, mintha a kötőféken lenne a kötél, de még sok munka áll előttünk :) Viszont bármi van vagy nincs a ló fején, a kantártól kezdve a nyakmadzagig mindenhogy tudunk hátralépni, oldalazni, elejét elfordítani úgy, hogy a hátsó lábak egyhelyben forognak. Nagyon büszke vagyok rá :) Vasárnap sajnos nem jutottam le hozzá, mert túl sok hó esett, de ma ki nem hagyhattam a lovazást, úgyhogy 40 perces vonatkésés után találkoztam Bekybarátnémmel, és lesétáltunk a lovardába. Kihoztuk lócát, karámban felszereltem, és go a fenti pálya, amin érintetlenül hevert 15 centi hó. Több se kellett nekünk, hogy összetúrjuk :D Először földről játszottam vele, fogócskásat. Utána kicsit oldalaztunk és hátraléptünk, és már nyergeltem is fel. Felpattantam, és elindultunk. Először csak lépegettünk és kijártunk magunknak egy biztonságos kört a pályán. A hó miatt jó puha volt a föld, így a vágtát sem hagyhattuk ki. Ugyan kicsit csúszott, de egyensúlyozással mindkettőnk részéről sikerült talpon maradni, de a gyengébbik kézen nem kockázattam meg, hogy esetleg elcsússzunk :) Hátról is megcsináltuk a feladatokat, hátralépéstől kezdve a fejbekérésig, oldalazás, eleje elfordítása, minden ami kell ... :D Utána leszálltam, még szőrén visszapattantam rá, és úgy is lovagolgattunk kicsit. Ismételten leszálltam, de mostmár nem ültem fel vissza rá, hanem hempergett. Kb. 5-ször kellett lefeküdnie ahhoz, hogy a pici agya rájöjjön, hogy azt szeretném hogy maradjon lent. Persze ez sem volt hosszú időtartam, de muszáj megszoknia, hogy nem ugrunk föl, mert az utóbbi időben ráhagytam, nagy hiba. Nos nembaj, ki lehet javítani :) Visszavittem karámba, és vettem is át jégkorcsolyát, ugyanis a lovarda tavának a jege befagyott!!! :D Először kezdtük a mindenévi megszokásról, hogy a korcsolya egyenesen csússzon, ne pedig kifelé :DDD 10 perc körözés után jöttek a többiek, hogy na akkor jéghoki meccs! Eleinte elég szkeptikus voltam, hisz alig álltam a lábamon, ezt a térdem is mutatja, ugyanis a rengetegsok esés közül párszor sikerült egyenest térdre érkezni, aminek eredményeképp most 2 térdem van az 1 helyett :) De nagyon jó volt, a többiek szerint jó csatár vagyok, igazából kis agresszív disznó, nem hagyom magam :D Az egyik hokis srác szerint (aki igazi hokimeccsekre jár), ha komolyabban foglalkoznék vele, még nagyon jó jéghokis lehetnék :D Hát, inkább kihagyom :P De nagyon élveztem a mai napot :P

* kisregény		2011.12.31. 17:21
Nos hát akkor kérem szépen :D Igen, tudom, lusta disznó vagyok :P Hmmm mit is írjak nektek .. egyre ügyesebbek vagyunk, a trükkök szépen mennek, a minap vezettem be a nyújtásból meghajlást, egyenlőre jutalommal, ahogyan a többit is, de ahogy a többinél is, itt is el fogjuk hagyni, amint értjük. A kötőfékkel lovaglás is iszonnnnyúúúú jó. Szintén a napokban kezdtük el oktatóm javaslatára az egyszáras lovaglást, természetesen kötőfékkel. Őszintén megvallva, sokkal jobb, mint 2 szárral. Hogy ez hogyan lehetséges, magam sem tudom, de egyszerűbb. Ééééééés az oldalazás is olyan ügyesen megy, hogy nagyon. Egy szárral is szépen oldalra lehet léptetni, bármelyik oldalon van is a szár, szóval naaaaaaagyon büszke vagyok az én 4lábonjáró szerelmemre :)♥♥♥ Igaz balra fal nélkül még nem tudunk, nadehátna! Felém oldalazni is nagyon ügyesen tud már egyik kézre, a másik kézen még csak ez elejével lépked felém :D Egyébként nagyon husi, mert pont úgy néz ki, mint egy hátsó láb körüli fordulat, gyönyörűen kivitelezve :D Nadehát senki nem 1 hét alatt váltotta meg a világot, mi sem tesszük :D A balesetünk óta (szeptember 13) ma, azaz ma, 2011. december 31-én voltunk először terepen :D Reggel korán, mikor még minden tiszta dér, lementem loviba, összekészítettem lómat, és a fedelesben először alaposan hemperegtünk és sziesztáztunk, aztán lovagoltunk is a terep előtt. Hát sokat nem segített, de valamennyire sikerült gondolkodó üzemmódba kapcsolnunk. Kint elég rendesen fogni kellett ügetésben és vágtában, bár vegyes volt, hol kellett fogni, hol nem. A vágta mindenesetre nagyon vicces volt, egy naaaagy füves területen vágtáztunk (egyébként a látvány maga gyönyörű volt), amikoris a mögöttünk lévő póni, Rozika megijedt, kiugrott oldalra, korcsolyázott kicsit, mirefel az előttünk lévő ló is megijedt, kiugrott a sorból, ugrált párat, és hogy mi se maradjunk ki a sorból, mi is kiugrottunk, és galoppoztunk egyet. Utána természetesen idő volt, mire helyreállt az agyműködés, úgyhogy a vágta inkább hasonlított hintapalintára, mintsem vágtára. A hintapalintát nem eszeveszett bakolásra értem, csak olyan kis finom hintázásra. És egyre kevesebbet bakol! Ez elgondolkodtató számomra. Korábban a telek úgy teltek, hogy 1 ütem ügetés, 1 bakolás, 1 ütem ügetés, 1 bakolás, 2 ütem vágta, 2 ütem bakolás, 1 ütem ügetés, 1 ütem vágta+bakolás. Tehát így nézett ki egy óra. Ma már nem, akár egyedül vagyunk, akár nem :) Tehát így néz ki az aktuális helyzet, egyszerűen imádom a lómat, és azt hiszem a legbüszkébb pacigazdi lehetek, hiszen rengeteget fejlődött ő is, és én is :) Nekem sokat segített, hogy könnyebben értsem őket, könnyebben megértessem magam velük, és tudjak játszadozni az energiaszintemmel, melynek köszönhetően egyértelműen ki tudom fejezni szándékomat :) Példa erre, hogy a múltkor a volt kedvenc pónimat, T.Úrnét kellett kihozni a karámból. Nos róla tudni kell, hogy télen nem hagyja magát, ha kell fel is rúg, csak hogy békén hagyd. Na és hát ki kellett vonszolni onnan az egyik kis lovasnak. Nem vittem magammal se füvet, se répát, se semmit, pedig általában így kéne, ha nem szeretnél pacipatákkal és gonosz fejjel találkozni. Éppen evett (mi mást csinált volna), kijött 2 ló közül, meglátott, rámsunyított, én elkaptam a kötőfékénél, kirúgott egyet, közben nagyon édes fejet vágott, tehát a fülei nem látszottak, még pár másodpercig makacskodott, hogy őő biz nem indul el, végül megadta magát. Egy én nyertem-mel nyugtáztam a dolgot :D Ezt a "tudást" a pónilovacskám karámjában is tudom alkalmazni, ha épp arrébb szeretném tessékelni a másik pónilovacskát. Amellett, hogy a kapcsolatom sokkal jobb lett a lovacskámmal, kaptam egy olyan "tudást" is, amit a parelli módszer nélkül nem tudom, hogy tudtam volna megtanulni.

* haladunk!		2011.11.27. 17:41
Na hát egy újabb post :P Sokat fejlődtünk, nagyon sokat! :) Megtanultunk jelre lefeküdni! Már nem kell hozzáérnem a lábához, egyszerűen csak mondom, hogy "Le!", a pálcával mutatok a földre, ő összekuporodik és lefekszik :D A másik, hogy HEMPERGÜNK!!! :D 4,5 év után sikerült olyan szintre vinni a dolgokat, hogy az eddigi félelmetes és lóevő fenti pálya már nem is olyan félelmetes, és nem is eszik lovat :D Úgyhogy órák után már ő is boldogan hempergőzik, de természetesen ezt a trükköknél sem hagyhatjuk ki. Lovaglásban is amikor egyedül vagyok, akkor kötőfékkel lovagolunk, időjárástól függetlenül, tehát ha hó lesz, akkor sem tervezek leállni, hogy aztán tavasszal kezdhessünk mindent elölről. Hogy ezt hogyan is gondolom? Nos Rudy nem éppen a legnyugodtabb és bombabiztos lovak közé tartozik. Szeret bakolászni, de a legrosszabb, hogy ijedős. Nembaj, elnézzük neki, így szeretjük :) Akármilyen lovaglás előtt állunk, mindig parellizek vele egy fél órát. Végigzongorázzuk a 7 játékot, és csak utána következhet zablás-kötőfékes lovaglás. Ugyanis annyira gondolkodó üzemmódba kapcsolja a ló agyát a parelli 7 játéka, hogy az hihetetlen. Már így csináljuk 2 hete, és szemmel látható változás állt be. Míg előtte fél órán keresztül futószáraztam tök fölöslegesen, most azt a fél órát számára is hasznosan töltjük el. A futószártól csak bepörög, és egyáltalán nem gondolkodik, míg a parellitől igen. Nincs is más választása, mert pl. oldalazásnál ha nem figyel, elborul. Persze, van hogy megijed, de már közel sem olyan durván, mint alig 1 hónapja. Tehát nagyon büszke vagyok rá, végtelenül büszke ... :)

* Zabilovas és Zabiló :)		2011.10.31. 21:00
Na hát rég nem írtam, bocsánat. Sikeresen visszaszoktunk a Zabhegyezőbe, mind Rudi, mind én :) A szabadidomítást és trükktanítást továbbra is folytatjuk, és ugyan lassabban, de haladunk :) Amint lesz dobogó, elővesszük ismét, és tökéletesítjük az azon való tanulmányainkat :) A lovaglás is folytatódik, jó érzés megint a nagypályán vágtában száguldozni, de mint régen, most sem egyszerű :) Főleg, hogy zablával míveljük a dolgokat ... nem szívesen, de egyenlőre kötőfékkel nem tudunk még eleget egy külső behatásokkal teli környezetben :) Már "osztályban" is lovagoltunk, mondjuk úgy, hogy több lóval együtt :) Hát nem volt a legfantasztikusabb, igazából nem tudom, mi volt ennek az oka. De, ez van. Mint írtam, a trükktanítást továbbra is míveljük, eddigi tanulmányaink között szerepel a jambette, spanyol lépés, fektetés, nyújtás, meghajlás, körbeforgás, hátról jambette és spanyol lépés. A következő menetrendben szerepel a dobogón való tevékenység is. De előbb az első menet trükkjeit kell biztosra tudnunk :) A végső trükk pedig az ágaskodás, amit valamikor bevezetek a lovacskámnál (fél-1 év kb múlva), illetve csak a próbálkozásokat, ha érti érti, ha nem nem. Őszintén szólva, nem tudom, melyik lenne a jobb. Nagyon tetszik, mikor egy ló PARANCSSZÓRA ágaskodik, de félek, hogy a dilisebb időszakaiban ellenem is felhasználná, és komolyabb balesetet is okozhatna, nem mellesleg az első lábait sem szeretném tönkretenni .. Szóval ez még egy levegőben lógó kérdés, aminek időt kell adnom :) Egyébként a parellizés nagyon klafa, mindhárom jármódban úgy jön utánam mint egy kisangyal, kötél nélkül is. Kisköröket is vágtázgatunk földről, nagyon kis ügyesen működünk.

* Zabi		2011.09.28. 08:53
Ismét 100%-os Zabis lovas lettem. Ennek több előzménye van, de Rudy és én is visszaköltöztünk a Zabhegyezőbe :) Jó is, rossz is, de nem tudok mit csinálni. Úgyhogy elképzelhető, hogy megint várhatóak lesznek a blogolások, mi történt, miben fejlődtünk, stb ...

* új trükk, parelli	Pepy & Rudy	2011.08.29. 21:44
Megint itt :D Az eddigi trükköket nagy lelkesedéssel gyakoroljuk, és már nagyjából értjük, hogy bal lábbal van meghajlás, jobb lábbal lefekvés :) Az új trükkünk a nyújtás, amikor a ló "nyújtózkodik". Vagyis úgy néz ki :) Már első nap is nagyon ügyes volt, innentől pedig már csak felfelé vezet az út. Ma pedig mutattak egy oldalt Facebook-on, ami hihetetlenül motiváló hatással volt rám :) www.fiatalszabadidomitok.hu a címe. Mindenképp megéri elolvasni az irományokat, sok embernek felnyithatja a szemét, hogy így is lehet :) Legalábbis én így gondolom, de senkire nem akarom ráerőltetni a véleményemet :P Tehát ezzel a motivációval elindulva mentem ki a lovamhoz :D Jó, ez most úgy hangzik mintha húde sokat kellett volna menni :D Lényegtelen. Összeszedtem mindent ami kell a parellis foglalkozáshoz + egy új dolgot, amit eddig még nem mutattam a lovamnak, ami nem más, mint a légyháló xD Aki tud valamicskét ezekről a dolgokról, az tudja, mire gondolok. Sok függőleges csík, amit ha csak kicsit is fúj a szél akkor zörög, izeg-mozog. A legelején a barátkozós játéknál mutattam meg Rudynak, és előszeretettel rágcsálta meg kicsit :D De nem félt tőle, ide-oda húzkodta, rá is dobhattam, a fején át is húzhattam, nyugodtan fogadta az új tárgyat :) A 7 játék után felnyergeltem és rákötöttem egy kötelet a kötőfékre, ami megtévesztésig hasonlít a parellis répabot kötelére :D Először csak álltunk, és bekértem a fejét, elfordítottgattam a hátulját. Annyira ügyes már, nagyon büszke vagyok rá :) Utána sétálgattunk körbe, hol megálltunk, hol megfordultunk ... A megállás már nagyon jól megy, ügetésből is gyönyörűen megáll. És nem kell tépnem se a száját, se a kötelet. Elég felemelni vagy kicsit meghúzni, és stop :) Ügettünk is, és leginkább átlóváltásokat csináltunk, de körben válts is volt ... Mindezt hosszú kötélen. Balra annyira ügyesen fordul már, hogy az nemigaz :D Jobbra nehezebben, de a jobb oldal semmiben se az erősségünk :) Még átsétálgattunk a légyháló alatt párszor, amit a beállóra kifüggesztettem, lóháton is és földről is, nagyon ügyike volt :)

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk