• Rólunk ...

A mi történetünk egy álommal kezdődött. Egy álommal, mely megvalósult. 2008-ban még gondolni se mertem volna rá, hogy valaha is a lovam fogja jelenteni az életemet. Hogy hogyan is jutottunk el ide? Hosszú, és csodálatos történet ez. Először mint mindenki más is, iskolalovakon kezdtem meg a tanulást. Sok jó társam volt 1 év alatt, végül belecsöppent a képbe egy 4 éves, akkor még nagyon sötét deres, igencsak szamárra hasonlító jószág. Mivel súlyban illettem hozzá, ezért egy másik lány mellett én is minden alkalommal lovagoltam rajta. Csikónak számított, és tudásban is olyan szinten volt. 1 év alatt sok mindent tanultam tőle, leginkább a félős-ugrálós ló kategóriába sorolhatnám. 1 év alatt nagyon megszerettem. Jött az ötlet, hogy béreljük ki. Mivel ez a lovarda nagyon családias, nagy nehezen, de engedélyt kaptunk rá. 1,5 évig béreltük, amikor rájöttünk, hogy nem tudunk ide-oda kocsikázni egy héten 3-4-szer. Tehát, itthonra veszünk lovat. És itt szól közbe a sors. Már javában nézegettük az eladó lovakat, meg is néztünk egyet, amikor február-március táján oktatóm így fordult hozzám egyik este a lovaglás után: "- Mennyire szereted te ezt a lovat?" Ez az a mondat, amit soha, de soha nem fogok elfelejteni. Először nem tudtam mire gondol. Utána pedig elmondta, hogyha gondoljuk, akkor eladná nekünk Rudit. Az akkor már 7 éves, kiszürkült, szamárra már közel sem hasonlító lovat. A szívem úgy kalapált, az adrenalin szintem úgy az egekben volt, hogy arra nincsen szó. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna.  Így lett, hogy Rudi az enyém lett, és itthon lehet. A Zabhegyező Lovasiskolában befejeztem a tanulmányaimat. Vagy mégsem?

2011 február-március körül kezdtük el oktatómmal a Parelli-módszert. Egy teljesen új világ kezdett megnyílni előttünk, melyről addig csak a képek meséltek.

2011 júniusától szeptemberig itthon lakott a patásom. Sok mindent csinálunk, a trükköktől kezdve a Parelli-ig. Egyszer majd mi is eljutunk oda, ahova szeretnénk. Türelem, kitartás, türelem, kitartás ...

A Zabhegyezős lovas tanulmányaim pedig folytatódnak. Ennek több oka is van. Egyrészt, nagyon szeretem az oktatómat. 4 év alatt rendkívül a szívemhez nőtt. Másrészt pedig iskolaidőben sajnos nem tudnám itthon ellátni a lovamat, a korai kelés és késői érkezés miatt.

Az angelhorse.gportal.hu-n 1. helyezést értünk el a "Szeretjük egymást" Lovas Fotópályázaton :)

• Pepy adatai
Becenevem: Pepy, Pöppi, Pepito, T.Úrné, Pepylás, Pónibereiter /by Anikó/
Névnapom: október 2.
Születési dátumom: 1992. július 9. (19 éves)
Nemem: lány
Első bérelt lovam: 2009 augusztus eleje
Első saját lovam: 2011 június közepe

• Más infok
Ahova járok lovagolni: Zabhegyező Lovasiskola - Gyömrő
Oktatóm neve: Anikó
Első lovaglásom: valahogy 2007 március közepe
Első vágtám: T.Úrné nevű pónival futószáron 2007. július 23.

Rozi: ő volt az a póni, akit én kezdtem el lovagolni, és oktatóm segítségével alapszintig képeztük. Sok mindent tanított ő is nekem, de rajta tudtam leginkább kamatoztatni a Rudytól szerzett tapasztalataimat.

• Rudy adatai
Teljes nevem: Sir Rudolph
Becenevem: Picipóni, Rudyló, Rudypóni, Cejelmem, MyLittleRudy, Rudy, Kiccikasz, Sportpóniandalúzcsődörcsikó, Rudeszovics, Rudesz, Sir Táncos Rudolf, Paccosom, Kisszürke, Kicsiszürke, Pirosorrú Rénszarvas, Szüri
Névnapom: május 20.
Születési dátumom: 2004.04.06. (9 éves)
Anyum: T.Úrné
Apum: Alex
Fajtám: lipicai × welsh póni
Nemem: herélt
Sütésem: 2010.04.13 - bal: 10 PT, jobb: 0024
Amilyen én vagyok: imádnivaló, akit szeretek azt valóban szeretem, nehéz a bizalmamat elnyerni, szeretek rosszalkodni
Kedvencem: zab, répa, Baba szerelmem, uralkodni, habár nem vagyok egy domináns típus
Utálom: túl sok alma, Fouganzás jutalomfalat

• Rekordjaink
Rudyval
Nyeregben: lépés, ügetés, vágta, cavaletti, ugrás
Szőrén + kantár: lépés, ügetés, vágta, cavaletti, ugrás
Szőrén + kötőfék: lépés, ügetés, vágta, cavaletti, ugrás
Terepen: lépés, ügetés, vágta + szőrén
Legmagasabb nyeregben ugrott akadály: 80 / 90 cm-es meredek, oxer
Legmagasabb nyeregben, csomózott kötőfékkel ugrott akadály: 80 cm-es meredek
Legmagasabb szőrén ugrott akadály: 85 cm-es meredek
Legmagasabb programunk versenyen: E8, PK1

• és néhány szó Pokoltanyáról is
Oktató neve: Maja
Helyileg: Tápiógyörgye
Mióta ismerem: nyári lovastábor alkalmával =)
Kedvenc lovaim: Liza, Pasas
Amit róla tudni kell: nem ugrásra teremtették, de sikerült már vele megugranom a 100 centit, akadályverés nélkül. Szőrén és nyeregben egyaránt lovagolok rajta, amikor oda megyünk Kandival. 5,5 órás szőrén terepen is voltam már vele, fenomenális volt. A kobak számunkra ott ismeretlen fogalom.
Amit szeretek Pokoltanyában: sokmindent :) Mindenki nagyon kedves és egy igazán családias környezetről van szó. Szeretem az ottani lovakat és egyéb állatokat is.

• Kezdetek - mostanáig
• Lovas baleseteink
• Versenyeken