Nagyon lusta vagyok tudom, de ha nincs kedv akkor nincs kedv. Lényeg a lényeg, hogy Rudi a dilizős korszakát éli megint, a tél miatt. Ha lovaglás előtt nem futószárazom kb 20 percet, akkor lehetetlenség vele úgy lovagolni, hogy ne szaladjunk keresztbe a pályán minden körben. Így vasárnaponként már nem órában lovagolok, hanem délután egyedül. Mondjuk így jobb is, heti 2 oktatóval és heti 1 egyedül, ez kell. Parellizés húú. Földről tök jók vagyunk szerintem, magunkhoz képest tök jól mennek a dolgok, megértjük egymást, elővettem 1-2 régebbi "trükköt", mint pl a nyújtás, ezt nagyon szeretem. Anikóval már nagyon rég parelliztünk, biztos ránk férne már egy kis helyreigazítás, de valahogy sosincs idő, vagy nemtudom.
Hátról lovaglásnál volt egy nagyobb mélypontunk, ahonnan igyekszünk kikecmeregni. 2× is leestem 1 héten belül, kis pitiáner borulás meg bakolás miatt, amit egyébként ki tudok védeni. És ez nagyon nem tett jót. Ráadásul múltkor lovagoltam is egy Csinos nevezetű szürke pónikán, akivel nem mentek jól a dolgok, jobbkéz vágtánál 2× is bestoppolt a forduló után a fallal szemben, bal kézen alig tudtam helyes lábra beugratni, szóval nagyon elkeseredtem óra végére, lovaglás közben pedig legszívesebben leszálltam volna és valaki csinálja vele jól, mert én csak elrontom - ugyanis tanulófélben lévő póniról van szó. Az ott nagyon gallyra vágott, és utáltam is magamat érte, amiért nem tudok normálisan ellovagolni egy lóval, pontosabban amiért nem tudok leülni a seggemre. Merthogy itt kezdődnek a problémák. Na mindegy. Lesz ez még úgyse.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés